Elephone C1X teszt

2017. április 11. 11:46 - nezdmitrendelszblog

Az első Elephone telefonom

1_3.jpg

Valahol mindig mocorog az emberben a kis ördög, hogy amit meglát, azt ki szeretné kipróbálni. Megtapintani, érezni, megismerni... És ehhez nem a világ legdrágább dolgát kell elképzelni. Hiszen lehet, hogy amire vágyunk, az épp hogy egy olcsó dolog, de valami mégis van benne, amitől úgy érezzük, meg kell ismernünk.

A C1X az első készülékem az Elephone családból. Eddig még egy sem került a kezeim közé a márka korábbi telefonjai közül. Házon belüli tapasztalatom csak a W2 okos órával volt. Pontosan fél éve, hogy megvásároltam magamnak. És azzal, hogy akkor ezt megtettem, még mindig úgy érzem, jó döntés volt.

Mostanában egyre többször révedek el az olcsón beszerezhető mobiltelefonok között. Mindig kíváncsi vagyok, hogy azért az összegért, amennyiért kaphatóak, vajon milyen hardverrel szereltek, milyen kijelzővel, milyen kamerával látták el. És ha bele gondolok, ezért pár évvel ezelőtt mennyi pénzt kellett volna kiadni?!...

Ha elkezdeném sorolni azokat a jelzőket, amivel jellemezni tudnám jelen teszt alanyát, akkor a következőket írnám:

-5.5 colos kijelző,

-fém ház,

-ujjlenyomat olvasó

Ugye, ezekhez már annyira hozzászoktunk, hogy lassacskán mindennaposnak tartjuk őket. De lássuk a dolgokat sokkal részletesebben.

Kicsomagolás

Egy lapos, négyszögletű fehér dobozt húztam ki, az alaposan becsomagolt, futár hozta küldeményből. A doboz tetején, középen aranyszínű betűkkel díszeleg a telefon típusszáma és a "Working together" felirat. A kemény papír dobozon belül, már fellelhető a költségtakarékosság stílusjegye. A telefon és az alatta megbúvó SIM tű, egy fehér színű, kis plüss borítással ellátott recsegős műanyag ágyban pihen. Amit kiemelve, láthatjuk az alatta elrejtett EU szabványú, 1A teljesítményű, fehér színű töltőfejet, egy Micro USB kábelt, egy színes több oldalas leírást és egy átlátszó szilikon tokot. Kellemes gesztus, hogy a legelső használatba vételkor máris óvhatjuk telefonunkat, nem csak a mellékelt tokkal, hanem a kijelzőre felhelyezett fóliával is. Alacsony büdzsé ide, takarékosság oda, de egy dolgot bizton kijelenthetünk, hogy összeszerelés szempontjából tökéletesre vizsgázott. A telefon hátulja óriásinak tűnik. A sima letisztult felület, amit alul egy logó és felül az ujjlenyomat olvasó bemélyedő kör alakja tör meg, szuperül néz ki. A fém borítás matt fekete festésével és lekerekített oldalaival, jó fogást biztosít. Hűvös, kellemes érzéssel csúszik bele az ember kezébe, amely érzésre még rásegít a kijelző oldalsó kávájának lekerekítése, így a nem létező élek sem vágják a kezünket. A hátlap felső részét, a kamerát is rejtő és az alsó, antennáknak helyet adó sáv műanyag borítást kapott. Szerencsénkre sehol sem találkozunk illesztési hézagokkal, nem recseg-ropog a borítás még erősebb igénybevételkor sem.

A 15.3 x 7.75 x 0.8 centiméteres méretekkel és 178 gramm súllyal rendelkező készülékbe egy 5.5 colos, HD felbontású IPS panel került, amely, mint ahogy fentebb is írtam, lekerekített oldalsó kávákkal rendelkezik, ami nem összekeverendő a Samsung Galaxy S8-ban található lekerekített kijelzővel. A betekintési szögekkel kapcsolatos negatívum nem róható fel. Mind vertikális, mind horizontálisan döntve a készüléket, megfelelő képet kapunk. Ez a felbontás már nem VR-re való, de a mindennapokban megállja a helyét. Csak a normál használattól eltérő közelségből nézve tűnnek elő a pixelek. A színek szépek, élénkek, de aki egy kis finomhangolásra vágyik, az használhatja a MiraVision képjavító technológiáját. Napfényben a kijelző fényereje még elegendő, viszont ha éjszaka vissza kell fognia magát, az már keményebb dió. Minimális fényerőn használva is világosabb, mint amit megszoktam.

A kijelző felett helyezkedik el a közelség és fényérzékelő szenzor társaságában a beszélgetési hangszóró és az előlapi 5 megapixeles kamera. A promóciós képek alapján nekem úgy tűnt, hogy a kijelző alatti érintés érzékeny gombok háttérvilágítással rendelkeznek. A való életben ez nem így van. Egy kicsit meglepődtem ezen, ugyanis, amikor elkezdtem használni, még akkor sem vettem észre, hogy itt nincs semmilyen háttérvilágítás. A nappali fényviszonyok mellett ugyanis azt hiszi az ember, mintha folyamatosan világítanának ezek a gombok, pontokból kirajzolt mintája. Nekem személy szerint tetszik ez a design. De csak később tűnik fel a turpisság. Ugyanis a fekete alapszín mögül megjelenő ezüstös textúra elhiteti a szemünkkel, hogy azok világítanak, pedig erről szó sincs, csak a fém felület tükröződik.

A készülék bal oldalán találhatjuk a SIM tűvel nyitható tálcát, amire egy Micro és egy Nano SIM helyezhető, illetve aki memóriakártyával szeretné bővíteni a telefon tárhelyét, amit maximálisan 64GB tehetünk meg, annak meg kell elégednie a Micro SIM nyújtotta kapcsolattal, ugyanis a MicroSD kártya, ilyenkor a másik helyet foglalja el. Nem kell viszont feladnunk a 800 MHz-es frekvencia nyújtotta lefedettségről, ugyanis a készülék támogatja a B20-as LTE szabványt. Jobb oldalon találhatunk minden gombot, ami a készüléken csak fellelhető. Felül a hangerőszabályzó, alul a ki/be kapcsoló, a kettő között pedig egy programozható gombot kapunk, amire beállíthatunk különféle alkalmazásokat. Az összeszerelés itt is példás, nyoma sincs illesztési hézagnak a gombok között, nem lötyögnek, határozott, de nem kemény a nyomáspontjuk.

A készülék hátulján láthatjuk az Apple mintára hajazó, a hátlapból kissé kiugró 8 megapixeles kamera optikáját (ami interpolálva 13mpx-es képet készít) és mellette a LED villanót. Alatta, a hátlap közepén helyezkedik el az ujjlenyomat olvasó. 

A korábban kitért külsőre vonatkozó pozitívum még itt sem fogyott el, ugyanis a telefon alja sem kelt bazári hatást, az ember úgy érzi, hogy minőségi termékkel van dolga. Az alsó két csavar között található a mikrofon, jobb felén pedig a hat lyukból álló hangszóró nyílása. Nem azt mondom, hogy tökéletes az a hang, amit megszólaltatni képes, de pár zenét végighallgattam maximális hangerőn. Torzítást nem tapasztaltam, szerencsére nem recseg a hangszóró. Egy dolgot hiányoltam, az pedig a közepek alja és a mélyek. De persze a körülményekhez képest nem is várhatom el, hogy basszust fogok kihallani a zenéből, de volt már olyan telefonom, amiben érezhető volt, hogy azért lapul ott egy kis mély is a többi hang között. De ezt leszámítva vállalható a hangja. Itt vehető észre, hogy az alsó részről elkerült a Micro USB csatlakozó, ezt a fülhallgató kimenettel együtt a telefon tetején helyezték el.

dsc04145.jpg

A nagy próba

Amire nagyon kíváncsi voltam, amikor megláttam ezt a telefont, az a benne lévő hardver volt. Az Elephone-nál maradtak a már jól ismert és bevált MediaTek MTK6737-es processzoránál. Ez a CPU egy négy magos, 1.3GHz-es órajelen üzemelő, 64 bites egység. Emellé társul 2 GB memória és 16 GB tárhely, ami 64GB-ig bővíthető. Ez az a hardver, aminek a minimumnak kellene lennie egy okostelefonnál és nem kiadni úgy készülékeket a mai napig, hogy 1 GB memóriával szerelik őket. Ez a memória mennyiség az, amivel a rendszer békésen megvan. Nem kell percről percre mindent újból betölteni, amikor valamit megnyitunk. Van még annyi szabad RAM, hogy el tud tárolni egy két futó alkalmazást a memóriában úgy, hogy nem kell várni, mire újra megnyitnánk azokat. A rendszersebességgel aránylag nincs probléma, persze ez a processzor nem egy erőgép. Az Antutu-t lefuttatva 28916 pontot kaptunk. Nem ezen a telefonon fogunk videót vágni, de az Android kezelhetősége megfelelő sebesség szempontjából. Az alkalmazások kicsit lassabban nyílnak meg, a weblapok lomhábban töltődnek be, mint amit egy erősebb készüléknél megszoktunk, de ez benne van a pakliban egy ilyen alacsony árkategóriájú telefonnál. Játékok terén pozitívum, hogy a készülékben van giroszkóp.

Hogy be tudjuk mutatni a telefont működés közben is, így készítettünk hozzá egy kis videót is.


nevtelen2.jpg

 

A hátlapi ujjlenyomat olvasón, mindkét kezem mutatóujját beállítva, a jobb mutató ujjamat 5-ből kétszer ismerte fel, a bal kezemen szinte kivétel nélkül működött. Miután töröltem és újra felvittem a rosszul feloldó ujjamra felvett mintát, már egy fokkal jobban szerepelt, még mindig nem 100%. Nem vártam Xiaomi pontosságot, ez nem az a kategória.

A telefon jobb oldalán található programozható gombot beállíthatjuk például, hogy egy gombnyomással törölje a memóriában futó alkalmazásokat, így helyet felszabadítva. De rögzíthetünk rá alkalmazást is, amit így egy gombnyomással elindíthatunk. Teszem azt, nekem fontos lenne, hogy a hangrögzítő nyíljon meg, ha megnyomom a gombot, akkor csak ki lehet választani a telefonon található alkalmazások közül és beállítani a gombra.

A telefon két SIM kártyát kezel Dual Standby módban. A wifi nem támogatja az 5GHz-es frekvenciát, így be kell érjük a 2.4 GHz 802.11b/g/n nyújtotta sebességgel. A Xiaomi Redmi Note 3 Pro-val összehasonlítva, elsétáltam a kert egyik végébe, ahol gyengébb jelet fogott a C1X, mint a Redmi. De aki lakásban, házban használja a telefonját és nem mászkál el direkt olyan távolságba, hogy gyenge wifi jelet kapjon, annak teljesen megfelelő lesz a vételi erősség.

A Gps nem a legerősebb fajta, nagyban segíti a pozícionálást a GSM, illetve az elérhető wifi hálózat. Kimaradt a Beidou műholdak támogatása, így a teszetlés alatt 6-7 műholddal tartotta fixen a kapcsolatot.

Nem mondom azt, hogy a hátlapi kamera teljesen vállalhatatlan képeket készít. Sőt, ha úgy állunk hozzá a dologhoz, hogy tudjuk, mennyibe kerül a telefon, akkor máris sokkal jobbnak tekinthető a készített képek minősége. A MediaTek kamera alkalmazása az, ami segít nekünk a képek készítésében. Lehetőség van expozíció, színhatás, fehéregyensúly beállításra és állíthatunk az ISO-n is. Az elérhető legnagyobb felbontás 13 megapixel, ami az alap 8 megapixeles képeket méretezi át. Videót maximálisan 1280 x 720-as felbontásban képes rögzíteni 3gp formátumban. Felvértezték EIS, azaz elektronikus képstabilizátorral is.

A telefonon az Android 6.0 Marshmallow fut, amit az Elephone meghagyott a gyári Android kinézeten. Egyedül a telefon OTA frissítési alkalmazása és a beállítható funkció gomb menüből kezelhető szoftvere az, amit a gyártó hozzáadott. Így nem találkozunk semmi felesleges alkalmazással. Az alap Google szoftverek közül a Play áruházat és a Gmail alkalmazást kapjuk. Ami véleményem szerint nem baj, mert így magam szabhatom testre a készüléket. A legutolsó elérhető szoftver 2017 márciusi dátummal érkezett, amelyben a januári biztonsági csomag teljesít szolgálatot.

A beépített akkumulátor 2500 mAh teljesítményű, amit a mellékelt 1A teljesítményű töltő elég lassan, majdnem 3 óra alatt töltött fel. Szerencsére a keveset fogyasztó hardver kíméletesen bánik a teleppel, így folyamatos internet használat mellett (wifi, youtube, kevés játék) 4 és fél óra kijelző időt mértünk.

Szerencsénkre a GearBest most nettó 85.99$-os áron árulja, így nem kell sokat kiadnunk ezért a készülékért. Külsőre szerintem egyöntetűen kijelenthetjük, hogy prémium hatást kelt. Remek ellenfele az Oukitel C5 Pro-nak, illetve az Ulefone U008 Pro-nak, amik hasonló hardverrel szereltek, de ott elmarad a minőségi érzet, amit az Elephone-nál megoldottak. Véleményem szerint a maga kategóriájában jó kis telefon lett. Akár fiataloknak, akár idősebbeknek is jó választás lehet a nagy kijelző miatt.

Ha megtetszett a termék, itt megtekintheted

 

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el Like-olni az oldalt a Facebookon, hogy erőt adjon a kis csapatunknak még több cikk írásához, amikről így első kézből értesülhetsz.

Még elhappolatod mások elől a húsvéti akciós termékeket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nezdmitrendelsz.blog.hu/api/trackback/id/tr8212412917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.