A nagyon nagy Xiaomi imádatunk ellenére megelőlegeztük egy másik gyártónak, hogy levegyen minket a lábunkról. És, mivel a specifikációk alapján jónak tűnt a Beelink GT1 Ultimate, ezért úgy gondoltuk, hogy miért egy ismert márka kütyüjét próbáljuk ki, amit úgy is tudunk, hogy a nevéhez hűen mivel is lesz dolgunk, hanem vegyünk kézbe valami újat, valami ismeretlent. Így kezdődött nálunk a Beelink GT1 Ultimate sorsa.

Valami olyasmit szerettünk volna, aminek elég erős hardvere van, csatlakozó fronton sem szűkölködik és a video streaminghez támogatja az 1000mbit LAN és az 5GHz-es WiFi frekvenciát is, így esett a választásunk erre a példányra.

Kicsomagolás

Amint megjött a csomag, ollót ragadtunk és ráfeküdtünk a  kibontás minél precízebb metódusára. Külsőre egy éj fekete dobozt kapunk, amire elöl ezüst színnel vitték fel a márkalogót, hátul pedig a fontosabb specifikációkat találjuk. A vékony hullámpapírlemez doboz külső egy egészen csinos és a külsővel megegyező letisztul belsőt takart, igényesen elhelyezve a benne lévő dolgokat. A fedlapot felnyitva egy szivacs ágyban egyből a media box néz velünk farkasszemet, mellette és felette egy-egy szintén fekete színű dobozt találunk. A lejátszót kiemelve egy rövid angol nyelvű leírást foghatunk a kezünkbe, illetve alatta a mellékelt HMDI kábelt találjuk. A jobb oldali dobozban a távirányító, a másikban pedig az EU szabványú 2A-es adaptert találjuk. Ennyi, nem több, ezzel ki is fogytak a tartozékok.

A kis szó nem csak a termék becézgetése miatti jelző, tényleg kicsi. Egy lapos négyzet alakú dobozt kapunk, aminek oldalai 9.6 centiméter hosszúak, magassága pedig 1.6 centiméter. A súly azt hiszem egy asztalon vagy tévéállványon heverő eszköz esetében nem annyira fontos, de a mérlegen 193 grammot nyom. Jól össze van rakva, nem recseg-ropog. Az eszköz két oldalán tálalhatjuk meg egymás után felsorakozva a csatlakozókat. Szemből nézve egy sima szürke előlapot kapunk, de itt kapott helyet az eszköz működését jelző fehér színű LED is, amit nem látni kikapcsolt állapontban. Ellentétes oldalon, azaz hátul találjuk az adapter csatlakozóját, egy USB portot, HDMI 2.0a kimenetet, Gigabit LAN és az SPDIF, azaz optikai csatlakozót. Baloldalra került ugyancsak egy USB 2.0 port és a MicroSD kártya nyílása. 

A nagy próba

A lejátszóhoz csatlakoztatva az adaptert és a HDMI kábelt, majd bekapcsolva azt, a HDMI CEC támogatásnak köszönhetően be is kapcsolta a televíziót, így amikor a lejátszót elindítjuk vagy lekapcsoljuk, az vezérli a tv-t is.

A rendszer körülbelül fél perc alatt be is töltött. A menü három főképernyőből áll, hasonló módon, mint a mobiltelefonoknál. Az első a Home képernyő, itt találhatjuk meg az időjárási adatokat, a főbb alkalmazásokat, egy gyors elérési utat, ahová a gyakran használt alkalmazásaink ikonjait tehetjük ki, egy memória tisztító gombot, ami kilövi a nem használt alkalmazásokat, bár ez nem feltétlenül van így. Volt, hogy hiába nyomtunk rá a gombra és jelezte, hogy kitakarította a memóriát, mégis tovább futott a program a háttérben. A másik két képernyőre szabadon beállíthatunk bármilyen alkalmazást, hogy gyorsabban elérjük őket, illetve a menü gombot találjuk, ahol az összes elérhető alkalmazást megtaláljuk.

A bekapcsolást követően a 32GB belső tárhelyből 22GB-ot használhatunk. Az eszközön egy játékon, beépített médialejátszón, böngészőn és fájlkezelőn kívűl semmilyen más programot nem kapunk. De ezek mindegyikét gyorsan le is cseréltük a Play áruházból az általunk használt KODI, Chrome és Astro file managerre.

A készülék adatai

Egy kicsit tartottam a dologtól, hogy milyen lesz egy távirányítóval használni egy olyan eszközt, amin a négy irányú navigáláson kívül mondjuk szöveget is szeretnék bevinni, egy-egy alkalmazás számára. A menüben való lépkedés és az alkalmazások kezelése még egyszerű feladat. A gond akkor kezd előjönni, amikor például be szeretnénk írni a Play áruház keresőjébe, (mert hát Androidos eszközként ez is megtalálható a terméken) egy alkalmazás nevét és ez beletelik pár másodpercbe. A szöveg mezőre kattintva a távirányító OK gombjával, előjön egy virtuális billentyűzet, amin a négy irányú nyilakkal lehet lépkedni, illetve használhatjuk a távirányító virtuális egér gombját, ilyenkor a kurzort a négy irányú nyilakkal lehet irányítani. Ha hosszabb szöveget szeretnénk rajta begépelni, akkor inkább használjunk akár USB-s vagy Bluetooth-os billentyűzetet. Mivel két USB porttal rendelkezünk, ezért nyugodtan használhatjuk ezeket a csatlakozókat is egy egér vagy billentyűzet használatára. Szerencsére kéznél volt a Xiaomi egerünk, ami Bluetooth-on és USB-s dokkolóján keresztül is képes kommunikálni és megvolt még a szekrény alján a korábban bemutatott Bluetooth-os billentyűzetünk is. Az egér dokkolója ment az egyik USB portba, a billentyű pedig a vezetéknélküli kapcsolatra. Azonnal megjelent az egérkurzor mutatója a kijelzőn, így sokkal egyszerűbb volt a navigálás, úgy vezérelhetjük, mint egy számítógépet, csak itt egyet kell kattintani egy alkalmazás megnyitásához az egér bal gombjával, a jobbal pedig egyet mindig visszaléphetünk az adott alkalmazásból vagy menüből. A billentyűzetünk minden gombja maradéktalanul működött, sőt még a funkciógombok is szuperáltak, úgy mint a hangerő vagy bármely más funkcióhoz társított billentyű.

100$-al olcsóbb a limitált Leagoo T5 THFC

A készülék nyers erejéről, ami nem is igazából az erőről szól, hanem egy multimédiás lejátszóként a videó és hanganyagok lejátszásáról egy Amlogic S912 felel, ami négy darab 1.0 és szintén négy 1.5GHz-es magot tartalmaz. A hardveres gyorsításért egy Mali-T820 MP3 felel. Médialejátszóként és úgy ám blokk multimédiás mindenesként 3GB memóriát pakoltak bele, míg a belső tárhelyének mérete 32GB, amit maximum 64GB-ig bővíthetünk memóriakártyával, de lehetőség van pendrive használatára is, hogy belső tárhelyként kezelje azt.

Az eszközön 6.0.1 verziószámú Android fut, amin meg is lepődtünk, hiszen amikor vásároltuk, akkor már a legújabb 7.1-es verzióval hirdették. Az első bekapcsolást követően jelezte, hogy elérhető hozzá egy újabb firmware, így telepítettük is, viszont az Android rendszer maradt a Marshmallow-on. Egy kis kutakodás után a gyártó honlapja és fóruma után tudtuk meg, hogy tényleg letölthető hozzá a 7.1 Nougat is, viszont azt a lejátszó nem frissíti OTA (vezeték nélküli frissítés), hanem nekünk kell a megfelelő verziót letölteni, majd egy pendrive vagy memóriakártya segítségével feltelepíteni az eszközre.

A benchmark teszteket lefuttatva jól látszik, hogy az Amlogic processzor nem egy csúcskategóriás chip. De nem is a legújabb MediaTek vagy Snapdragon ellenfeléül szánták, hanem ezt a CPU-t a gyártók javarészt kifejezetten a médialejátszójukba építik be.

Kipróbáltuk milyen is, ha már adott egy nagyképernyős TV és egy Androidos eszköz, akkor használjuk játékkonzolnak a Beelink-et. Feltelepítettük a Real Racing 3 és a Modern Combat 5-öt. És itt jött a probléma, hogy  a távirányító lesz a szűk keresztmetszet, ha játszani szeretnénk. És ebben nem segítség sem egy Bluetooth billentyű, sem egy egér, ide kontroller kell. Pont jókor jutott eszünkbe, hogy amit korábban kipróbáltunk RITECH Riem III szemüveget, adtak hozzá egy mini Bluetooth-os kontrollert, amivel sikerült elindítanunk a Real Racing 3 autós játékot és mentünk vele pár kört. Látszik, hogy ez nem egy játékra tervezett irányító, így a Modern Combat 5 nem is működött vele. A lényeg, hogy az Amlogic S912 ereje elég játékhoz is, de ahhoz, hogy ténylegesen tudjunk is játszani a TV előtt, be kell szerezzünk pár dollárért egy Bluetooth képes kontrollert.

A csatlakoztatott egérrel egyszerű a weboldalak bongészése a nagy képernyőn, ugyan úgy igaz ez a YouTube és a többi alkalmazás használatakor, egy egér nagyon megkönnyíti a programok kezelését. Az Android rendszernek hála így szerkeszthetünk akár dokumentumokat is, a levelezésünket is kezelhetjük, de akár a Facebook is futhat a TV-n, már persze akinek erre szüksége van.

A lényeg a videó!

Mivel ez egy videók lejátszására kitalált eszköz, így legjobban erre a részére próbáltunk koncentrálni. Mi más is lett volna az első, mint a mindenki által jól ismert és használt YouTube. A legnagyobb felbontást 1080p-nél maximalizálták, pedig szerintünk a hardver elbírt volna a 4K-s streaminggel is. Nem is kell mondanunk, bárminemű akadás vagy szaggatás nélkül simán mentek a FULL HD felbontású videók, még a 2.4 GHz-es WiFi sávon is.

Az előre feltelepített médialejátszó sajnos szinte alkalmatlan bármiféle videó normális lejátszására. De az Android piros pontja, hogy bármit feltelepíthetünk rá, amit csak szeretnénk, így nem lesz gondunk semmire. Mivel az elsődleges megjelenítő a nappaliban lévő TV lett, egyértelmű volt, hogy a KODI lesz a legalkalmasabb a multimédiás tartalmak lejátszására, amit gyorsan le is töltöttünk a Play áruházból, beállítottuk a magyar nyelvet és készen is voltunk. Nem kellett csalódnunk, a távirányítóval is könnyen kezelhető lejátszó felépítése mindenki számára egyértelmű és könnyen kezelhető. Kíváncsiak voltunk mit szól hozzá, ha a jól bevált avi, mpg, divx formátumok mellett különböző tömörítésű videó anyaggal izzasztjuk meg, így lett a teszt alany egy:

1. -H.264 tömörítésű 3840x2160p felbontású 60fp@45.9mbps mkv kiterjesztésű,
2. -H.265-hevc tömörítésű 3840x2160p 120fps@12mbps ts kiterjesztésű,
3. -VP8 3840x2160p felbontású 23fps@21mbps webm kiterjesztésű,
4. -VP9 3840x2160p felbontású 25fps@13mbps webm kiterjesztésű video fájl.

Egy kivételével mindegyik fájlt zökkenőmentesen játszotta le, a processzor terhelés a különböző magokon 2-14% között mozgott. A kakukktojás a régi VP8 kódolású volt. A gond itt az, hogy a specifikációkban is szerepel, hogy VP9, VP10 formátum támogat hardveresen, így ezt szoftveresen próbálta dekódolni, aminek a vége egy lassú diavetítés lett. Ilyen sokat számít a hardveres tudás. Nem szabad elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a videók mindegyike 4K felbontású és még a legnagyobb bitráttal készített videó lejátszását is könnyedén vette, tehát nem csak a divx, alacsony bitrátájú mkv-k, de még a sokkal jobb minőségű és felbontású videók lejátszásával is megbírkózik.

Kíváncsiak voltunk, mit szól egy pendrive-hoz és egy külső merevlemezhez, de szó nélkül kezelte őket, ugyanúgy, ahogyan a MicroSD memóriakártyát is. Kíváncsiak voltunk arra is, mi újság, ha nem adattároróról, hanem a korábban tesztelt Xiaomi routerről játsszuk le a tesztvideókat. A router pozitívuma, hogy egy 1TB kapacitású belső HDD-vel rendelkezik, így hozzáférhetünk az adataihoz a laptopról, telefonról és most már a Beelink GT1-ről is. Felpakoltuk a router merevlemezére a teszt fájlokat és kíváncsian vártuk, hogy mit szól hozzá. 

A 1.-es számú 4K-s videónk, ami egy 02:17 másodperc hosszú 750MB-os fájl (45.9mbps, tehát van bitráta keményen) kevésnek bizonyult a WiFi hálózat sávszélessége még az 5GHz-es frekvencián is, a többi videó streamingelésével nem volt gond. Megnéztük mit szól, hogy ha LAN-on kötve kötjük össze, így már gond nélkül lejátszotta azt. Tehát, aki brutál bitrátájú filmeket kíván nézni, az használjon külső merevlemezt vagy LAN-on keresztül kösse össze az eszközt. A 3. számú videónk természetesen itt sem lett jobb, hiszen nem a WiFi vagy LAN sebesség befolyásolja a film lejátszását, hanem a VP8 codec hiánya.

Szuper dolog a Miracast funkció is. Másodpercekben mérhető, amíg a Xiaomi Mi 5X-ünkkel párosítottuk, így a telefon képét már a TV-n nézhetjük. Jó dolog így a családnak megmutatni például a nyaraláson készített képeinket vagy videóinkat, de akár még játszatunk is, kilőve a képet a TV-re, bár itt már ronthat a játékélményen a kép csúszása a "kivetítés" miatt.

Összegébe véve megvagyunk elégedve a GT1 Ultimate-el. Nem egy erőgép, de a multimédiás tartalmakat játszi könnyedséggel fogyaszthatjuk. YouTube, böngészés, játék egy controllerrel, nem akadály. A teszt időszak alatt alig vettünk észre megeledést, fogyasztása alacsony. Az általánosan fellelhető mkv videók sem kottyannak meg neki, hacsak valaki nem stúdió minőséget akar a nappalijába. Tökéletes kiegészítője lett az okos rendszer nélküli tévénknek és azóta is sűrűn használjuk sorozatok online nézésére.

Ha megtetszett a Beelint GT1 Ultimate, akkor itt tekintheted meg

Nem csak ez, hanem nagyon sok Androidos lejátszó létezik olcsóbban és drágábban egyaránt, őket itt tekintheted meg.

Ha tetszett a cikk,  Like-old az oldalt

Oszd meg barátaiddal Facebookon, Pinteresten, Twitteren hogy még több ember olvashassa ezt a bejegyzést

Ne felejtsd el megnézni az NMR blog Facebook oldalát, mert a híreket, amiket az oldalunkon hely hiányában nem  mindig tudunk megjeleníteni, illetve a legújabb és a kupon kódokkal jóval olcsóbban megvásárolható termékeket ott találod.