A tavalyi év utolsó írásában, amiben szót ejtettünk pár számadatról, aminek utólag is nagyon örülünk, tehát itt említettük meg, hogy a korábban kipróbált Vernee MIX 2 videóját azért tudtuk csak ilyen későn közzétenni, mert a MicroSD kártya, amin tároltuk a felvett videó fájlokat, már kezdte kilehelni a lelkét.
Nem volt más hátra. Mit csinál ilyenkor egy átlag ember? Elmegy és vesz magának egy másikat valamelyik hazai üzletben. Mi is ezt tettük volna, ha nem szoktunk volna külföldről rendelni. Azt már az elmúlt pár évben megtanultam, hogy kétes helyekről nem szabad sem pendrive-ot, merevlemezt, de még memóriakártyát sem vásárolni, mert könnyen átverhetik az embert és könnyűszerrel egy rosszul működő, nem azt a kapacitást teljesítő hamisítvánnyal szúrhatják ki a szemét, így maradtam a GearBest webáruháznál. És különben is, ha belegondolunk, hogy van egy több százezer forintos fényképezőgépünk (nekünk sajnos nincs) vagy egy olyan eszközünk, ami ár/érték arányban kiemelkedő, akkor ne egy olcsó adathordozóra rögzítsük a felvételeinket, hiszen így elveszthetnek fontos pillanatok, amiket megszerettünk volna őrizni az utókornak. Mint ahogyan ezt mi is tapasztaltuk, az "eltűnt" fájljainkkal.
A kis elhalálozott 32GB-os MicroSD kártyám helyett szerettem volna egy ugyanolyan sebességű, márkás, 64GB-os kártyát. Csak a nagyobb neveket kerestem, így akadtam rá a SanDisk A1 Ultra Micro SDXC UHS-1-es kártyára. Épp akciós volt, úgyhogy jött is velem a virtuális bevásárlókosaramba. Murphy törvénye, hogy miután végeztem, pont akkor jött szembe velem a Samsung EVO Plus kártya is, ami korábban elkerülte a figyelmemet, ami szintén akcióban, pont ugyanannyiba került, mint a SanDisk. Ez viszont már egy UHS-3 64GB Micro SDXC volt, így kicsit szívva a fogamat, hogy miért is vettem meg korábban a SanDisk-et, ezt is beraktam a kosárba. Utána gondolkodtam, hogy nem is baj, hogy egy UHS-1 és 3-as kártyát vettem, hiszen vannak olyan eszközök, amik nem biztos, hogy támogatják a nagyobb sebességű kártyákat.
Kicsomagolás
Megérkeztek a kártyák. Ezen termékek csomagolása szinte mindig azonos. Ahogy egy mobiltelefon is általában egy keménypapír dobozban érkezik, benne a termékkel és tartozékokkal, addig a memóriakártyák is általánosan egy kemény papír lap közé bújtatott kis átlátszó műanyag tartóban pihennek. Míg a SanDisk világosabb, addig a Samsung sötétebb színekkel operál. Mindkét termék, mivel az ázsiai piacra készültek, ezért számomra nem értelmezhető írásjelekkel vannak ellátva. Viszont ami elsőre feltűnt és gondolom nem csak nekem, hanem nektek is, az pedig az, hogy mindkét kártyán megtalálható egy-egy sebesség adat. Míg Samsung-on ebből kettőt, addig a Sandisk kártyáján egyet láthatunk. Ez az adat és a feltüntetett UHS-1 osztály előre vetíti, hogy nem az írási sebességre gondoltak, hanem az elérhető legnagyobb olvasási tempóra.
Eredeti kártyák lévén mindkettőn megtalálható volt egy hologramos matrica is. Sajnos egyik kártyához sem jár SD átalakító, aminek nem örültem, így ezt magunknak kell beszerezni. A Samsung csomagolásának hátulján külön feltüntették, hogy a kártya ellenáll a víznek, mágnesességnek és a röntgen sugaraknak is. Illetve feltüntették rajta, hogy a kártya által támogatott sebesség elegendő egyes 4K-s felvételek készítéséhez is.
A nagy próba
Elsőként a SanDisk A1 Ultra kártyáját vettük górcső alá és helyeztük be a gépünkbe. A kártya előre formázott exFat fájlrendszert kapott. Ez röviden azt jelenti, hogy az NTFS-hez hasonlóan 4GB-nál nagyobb méretű fájlokat is rámásolhatunk. Illetve az exFat szélesebb körben támogatottabb az NTFS-nél, például MacOSX és Linux rendszereknél, de formázható akár NTFS-re is.
Mérésinket a CrystalDiskMark 6-os verziójával végeztük és mivel szeretjük a való életben is kipróbálni, mit is tudnak, ezért nekiálltunk ide-oda másolgatni nagyobb méretű fájlokat és ezekről csináltunk egy-egy képernyőmentést, amin láthatóak, hogy a Total Commander milyen sebességgel másol és olvasott a kártyákról. A CrystalDiskMark 6 benchmarkban minden esetben 100MB méretre állítottuk a teszt file méretét és ezt ötször futtattuk le, abból kaptunk egy átlag sebességet.
Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen eredményeket fogunk kapni a SanDisk kártyára írt 100mb/s sebesség alapján.
SanDisk A1 Ultra
CrystalDiskMark eredmények
A program mérése alapján látható, hogy az olvasás több, mint 81.74mb/s sebességet ért el, ami nem rossz. Írásban viszont ezt nem tudta teljesíteni. Igazából ezt is vártuk, nem csak azért mert nem tüntették fel a kártyán, hogy a megadott teljesítmény mire vonatkozik, hanem abból is, hogy a kártya UHS-1-es jelölésű, így ez a megadott sebesség az írásra vonatkozóan lehetetlen lenne. Az átlag írási sebesség 18.35mb/s lett. Az olvasási sebességhez képest ez eltörpül, de valami ilyesmire számítottunk. Bár, személy szerint reménykedtem benne, hogy azért a 25mb/s sebességet eléri, de mint mondtam nem lepődtem meg az eredményen.
A Total commander-rel történt másolások sebessége is hozta ezt a teljesítményt. Itt az írásnál ingadozott legtöbbet, így maximálisan 21mb/s körüli volt a maximális sebesség, de itt is inkább a CrystalDiskMark átlag eredményei a mérvadóak.
Samsung EVO Plus UHS-3
Ez a kártya is exFat fájlrendszerre volt formázva és széles vigyor jelent meg az arcunkon, amikor megláttuk a CrystalDiskMark eredményeit.
CrystalDiskMark eredmények
Ez a kártya is hozta a tőle elvárt teljesítményt. Az írási sebességet itt is maximálisan 100mb/s sebességben adták meg, amiből 82.38mb/s-ot hozott is, így szinte azonos sebességet kaptunk, mint a SanDisk kártyájával. Viszont az írásra nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a gyári 60mb/s sebességből mennyit tudunk vajon kihozni. Meglepetésünkre 66.87mb/s-ot kaptunk. A Total Commander-es másolás is alátámasztotta ezt, ott a pillanatnyi sebesség, az olvasás 84, az írás pedig 58mb/s-os sebességgel történt.
Ezekkel a mérésekkel a Samsung kártyája levett a lábunkról. Főleg úgy, hogy bár mindkét kártya akciós volt, amikor vásároltuk őket, azonos áron mérték mindkettőt. Most, hogy egyelőre a normál árakon juthatunk hozzájuk, a SanDisk A1 Ultra 31.84$, a Samsung EVO Plus UHS-3 pedig 24.25$-ba kerül, amivel simán nyeri ezt a versenyt.
Kipróbáltuk a kártyákat pár mobiltelefonnal is, mindegyikük kezelte és felismerte őket, ugyan úgy, ahogyan a most már lassan 8 éves fényképezőgépünk is. Így a SanDisk megy a fényképezőnkbe, a Samsung pedig várja, hogy egy olyan eszközben kapjon helyet, ami ki tudja használni a sebességét.
A SanDisk memóriakártyát itt tekintheted meg
A Samsung kártyáját pedig itt nézheted meg
Tetszett a cikk? Oszd meg, hogy más is elolvashassa.
Ha tetszett a cikk, Like-old az oldalt
Oszd meg barátaiddal Facebookon, Pinteresten, Twitteren hogy még több ember olvashassa ezt a bejegyzést
