Ilyen jellegű cikket még nem írtunk. Keressük a kedvezményeket, akciókat, próbálgatjuk a termékeket, de ilyennel még nem találkoztunk.
Tegnap este 18 óra körül épp egy cikken dolgoztam a számítógép előtt ülve, amikor csengettek. Rokon, barát nem jelentkezett be, hogy meglátogatna. Csomagot sem szoktak ilyen idő tájt hozni, pedig még jó pár termék van úton hozzánk, aminek lassan meg kellene érkeznie.
Most is egy csomag érkezett, de nem a szokásos módon. Egy középkórú hölgy állt a kapuban. Se nem futár, se nem postás, gondoltam. Mondja a nevemet. Én vagyok?
Közli velem, hogy nagyon sajnálja… Jó pár terméket rendelt külföldről, amit hazaérve ki is bontott, de volt közte egy olyan termék, amire nem emlékezett, hogy rendelte volna. Véletlenül hozzá dobták be az én címemre küldött csomagomat, amit a sok levéllel gyors egymásutánban ki is bontott. Így vette észre, hogy ez csomag másé. A levélen szereplő név és cím alapján pedig elhozta és még egyszer elnézést kért, hogy felbontotta.
Átadta a középen kis sérülést szenvedett buborékos borítékot. Én is így szoktam kibontani az ujjammal megcsípve a műanyag csomagolást, futott át gyorsan az agyamon. Meg sem néztem mi volt benne, csak éreztem, hogy valami kis műanyag dolog, de akkor, hirtelen nem tudtam felidézni, hogy mit is rendeltem korábban. Aki szintén sokszor szokott külföldről rendelni, nekik ismerős lehet az érzés, hogy amikor kap egy csomagot, már szinte fogalma sincs, hogy mi lehet benne, csak akkor tudatosul és csap a homlokára, hogy „hát persze, most már emlékszem”.
A meglepettségtől csak egy köszönömöt tudtam mondani. Egyszerűen annyira meglepett, hogy szerencsére vannak még ilyen emberek a földön. Persze biztos csak az én felfogásommal vannak gondok, de lehet, hogy ha valaki máshoz jut el ez az „ingyen termék”, ő akár nyugodtan mondhatta volna azt magában, hogy megtartja, hiszen ki tudná meg… De nem így történt. Felkeresett, hogy személyesen adja át nekem a levelet.
Megköszöntem neki, majd elbúcsúzott.